Döbbenetes, hogy a Fidesz mennyire lenézi a magyarságot és mekkora kisebbrendűségi érzéssel küzd. Már a „Merjünk nagyok lenni” jelszó is meghökkentő volt a pesszimizmusával és a vereségérzéssel, amelyet magából árasztott. Egészséges embernek az jutott eszébe, hogy „miért, hát nem vagyunk nagyok?” Nyilván arról van szó, hogy lelkileg merjünk nagyok lenni, nem az országhatárokat akarjuk a kontinens határaira kitolni. Miért ne lennénk lélekben egészségesek, nagyok?
Akinek biztatnia kell magát erre, annak súlyos lelki problémái vannak. Kisebbrendűségi érzésben szenved, és úgy biztatja magát a nagyságra, mint a sötétben reszkető ember, amikor azt mondogatja magának, hogy „nem félek, nem félek”. A kisebbrendűségi érzéssel küzdő ember fél a külvilágtól, és ő látja ellenségnek az idegeneket. Azért fél tőlük, mert kisebbnek, méltatlanabbnak érzi magát velük szemben.
Akinek kisebbrendűségi érzése van, fenyegetésként éli meg a kívülállókat és a kívülállókkal való kapcsolatot. Egészséges lelkű ember nem fél másoktól, a sokszínűség gyönyörködteti, nem szégyell másoktól tanulni, mert tisztában van saját képességeivel. Neki nem kell biztatni magát, hogy „merjen nagy lenni”, számára az egyenértékűség és az önbizalom természetes.
A nacionalizmus és az idegengyűlölet mögött mindig kisebbrendűségi érzés húzódik meg. A komplexusokkal küzdő csoportosulások bezárkózók, számukra fenyegető a külvilág, ők érzik úgy, hogy mindenki őket fenyegeti, elnyomja. A kollektív paranoia oka a kisebbrendűségi érzés. A Fidesz állandóan erre a kisebbrendűségi érzésre épít, a frusztrációra, amelyben maga is szenved, és amelyet – mint valami kórt – terjeszt.
Borzasztóan lenézi a magyar nemzetet és a magyar népet, amikor az idegenek fenyegetésével riogatja, mert ezzel egy identitászavarban és kisebbrendűségi érzésben szenvedő, lelki sérült képet mutat róla, és saját kisebbrendűségi érzésével fertőzi. Nem mindenki ilyen. Vannak egészséges lelkű, tehetsélges és sikeres magyar emberek is.
De ők március 15-én sem tudtak másról beszélni, csak arról, hogy mindenki Magyarországot fenyegeti, idegenek akarnak diktálni neki. Lázár Brüsszelnek üzente meg, hogy a magyarral nem lehet packázni, „a magyaroknak senki nem diktálhat”. Kövér példásan felmondta a Fidesz demagógia alaptételét: „el kell döntenünk, hogy a magunk urai maradunk, vagy idegen célok eszközeivé válunk”.
Ezekkel a szövegekkel saját lelki betegségüket, kisebbrendűségi érzésüket fejezik ki, és ezzel fertőzik a népet. Magyarország nem kell senkinek. Senkinek nem fáj a foga se a földjére, se a nyomorára, se az adósságára, de még a szenzációs vízére sem, amely ihatatlan. Magyarország belépett egy közösségbe, elfogadta a demokratikus Európa normáit, amelyeket minden retorzió nélkül naponta megsért, és ennek ellenére gyakorlatilag e közösség pénzéből él. Beteg emberek azok, akik ezt a közösséget idegen fenyegetésként mutatják be, amikor ez a közösség jelenti a garanciát arra politikailag és katonailag is, hogy Magyarországot senki ne fenyegethesse.
Az egyetlen komoly fenyegetést az Orbán-kormány hozta Magyarország nyakára, mert Oroszország nem mondott le a terjeszkedésről, és miután adósrabszolgaságba dönti Orbán az országot, könnyen válhatunk orosz gyarmattá. Tipikus, hogy a kisebbrendűségi érzésben és lelki komplexusokban szenvedők „Nem leszünk gyarmat!” felirattal masíroznak a gyarmati sorsba. Ők válnak Nyugatról a Vatikán, Keletről Oroszország gyarmatává, mert a paranoia ostoba döntésekbe kergeti őket.
Szociálpszichológiai kutatások kimutatták, hogy a náci és fasiszta diktátorok valamennyien skizofrén paranoiában szenvedtek, kisebbrendűségi érzéssel küszködtek, és beszédeikben saját betegségüket osztották meg, és azzal fertőzték meg a hallgatóságot. Frusztrációjukat fojtották nacionalizmusba és idegengyűlöletbe, kerestek és találtak valami idegent, aki fenyegette őket. Hitler volt ennek a mintapéldánya, aki el is akarta pusztítani mindazokat, akikkel szemben beteges kisebbrendűségi érzései voltak.
Vezér frusztrált emberekből lesz, akiben a többi frusztrált felismeri a legfrusztráltabbat, aki ezt meg tudja fogalmazni, és az idegengyűlölettel kiutat tud mutatni. Ez fertőző betegség, amely aztán tömegesen szedi az áldozatait. Ezeknek az embereknek kell az álmegváltó.
Ezek a gyengék akarják erősnek mutatni magukat, nekik kell katonai ruhába bújniuk, vagy magánhadsereget tartaniuk. Lehetnek egy népnek kudarcai, be nem gyógyult sebei, amelyek frusztrációt és kisebbrendűségi érzést okoznak. De ezeket gyógyítani kell és lehet, fel kell oldani, fel kell dolgozni, meg kell találni a sikerélményeket, hogyan tudnak a rosszból is előnyt kovácsolni. Kisebbrendűségi érzést lehet csökkenteni tanulással, képzéssel, lehet segítséget nyújtani, hogy ezek elmúljanak.
Egy dolgot nem szabad megengedni: azt, hogy beteg lelkű, kisebbrendűségi érzésben szenvedő, paranoiás emberek hatalomra kerüljenek, és saját lelki betegségüket terjesszék, a látens frusztrációt a tömegekben felszínre hozzák, és a tudatalatti sérelmeket felszabadítsák. Ez életveszélyes egy nemzetre és a környezetre nézve.
A Fidesz támogatásának alapja az a hazug demagógia, hogy Magyarország ellen összefogtak, az idegenek kívül és belül ellene dolgoznak, diktálni akarnak a magyar népnek, idegen célok érdekében akarják felhasználni Magyarországot. De itt van Orbán Viktor, aki ezt nem hagyja, hanem megvédi a magyar érdeket. Közben nem veszik észre, és nem számít, hogy Orbán az, aki kifosztja ezt az országot, úgy diktál, hogy akkor sem diktálnának jobban, ha egy idegen ország megszálló csapatai lennének az országban.
Orbán beteg ember, aki a környezetét is azzá tette. Ezek mind paranoiás emberek, akiket kezelni kellene,, nem pedig rászabadítani az országra. Egy ilyen beteg ember mellett csak azok maradhatnak meg, akik maguk is megfertőződnek, és a Vezér paranoiáját kiszolgálják. A kisebbrendűségi érzés, a félelem és a frusztráció fertőző. És ezek az emberek most már megfertőzték az országot is.
Ez rendkívül veszélyes, mert az egészséges lelkű, önbizalommal rendelkező embereket is megbetegítik. Az ország életerejét és teljesítőképességét rombolják, a társadalom mentális állapotát züllesztik, és az „idegennek” bélyegzett társadalmi csoportokat veszélyeztetik.
A nacionalizmus a kisebbrendű ember kompenzálása. Az a bajuk, hogy nem tudnak azoknak a magyar embereknek a sikereiből sem meríteni, akik sikeresek voltak, mert az ő társaságuk ezeket az embereket „idegennek” tekinti, éppen azért, mert sikeresek voltak. Ezek már fenyegetést jelentenek a számukra, mert szorongást okoznak. Az idegen ebben a kontextusban a sikeres ember. A nemzethez tartozónak csak a hozzájuk hasonló frusztrált és kisebbrendűségi érzéstől szenvedő sikertelen ember számít. Nézze meg valaki a békemenetet, és mutasson ott csak egyetlen egészséges lelkű, sikeres, önbizalommal rendelkező embert, akinek nincsenek komplexusai. A savazó ember vajon micsoda?
Az a baj ezekkel a nacionalistákkal, hogy a nemzeti identitást a kudarchoz és a lelki betegséghez, a kisebbrendűségi érzéshez kapcsolják. Magyar az, aki tehetségtelen, frusztrált és paranoiás, kisebbrendűségi érzésben szenvedő ember. Idegen az, aki sikeres, tehetséges, és aki nem küzd komplexusokkal, hanem elfogadja önmagát, és nincsenek identitásproblémái. Mindegy az, hogy ez a sikeres ember zsidó, sváb vagy kutyabőrrel a vállán lovagolt be a hágón: ha nem frusztrált beteg ember, hanem az egészséges lelkével, a sikereivel és az önbizalmával a komplexusos embereket frusztrálja, akkor idegen.
Normális ember nem ad ki naponta jelszavakat, nem hirdet szabadságharcot, nincs szüksége arra, hogy azt mondogassa magának, hogy „Magyarország jobban teljesít”. Normális ember teszi a dolgát, és élvezi azt, amit csinál. Nem gondol ilyenekre. Nincs szüksége megalomániás építkezésekre a falujában. A kert végébe budit épít, nem stadiont. Ezek az emberek nem tudnak teljesíteni, lebénítja őket a félelem. Minden bokorban ellenséget látnak, veszélyeket vizionálnak. Életveszélyesek, ha hatalmat kapnak a kezükbe.
A tömeglélektan ismeri a lelki fertőzés fogalmát. A lelki betegségeket át lehet adni, terjednek. Ezek szállító közege az érzelem és nem az értelem. Racionális érvek ezen nem segítenek. Az ember a bűnbeesés óta kivetett és magányos a világban, alapérzése a szorongás és a kudarctól való félelem. A tudatalattiban ez a legkisebb közös többszörös, amely a tömeget mozgósítani képes. A pogromok ebben az érzésvilágban gyökereznek, az ember elállatiasodásának ez az útja. A legprimitívebb és legbarbárabb ösztönök felszabadításának ez a helye és módja.
Ezeknek a beteg embereknek nincs programjuk, nincs üzenetük Magyarország számára, csak az, hogy „mi és ők”, „magyarok és idegenek”. A rezsi rizsa lényege nem az a 15 forint, amivel kevesebbet kell fizetni. hanem az, hogy az idegeneknek nem hagytuk. Nem hagytuk a bankoknak sem, az IMF-nek sem, nem hagyjuk az Uniónak sem, Amerikának sem. Mi frusztrált, kisebbrendűségben szenvedő, lelki beteg emberek tartsunk össze, össze kell fognunk a lelkileg egészséges, önbizalommal rendelkező és tehetséges másokkal szemben, akik nem mi vagyunk. Ezek veszélyeztetnek bennünket, mert arra emlékeztetnek, hogy mi tehetségtelenebbek vagyunk, kisebbek vagyunk, kevesebbek vagyunk. Meg kell nekik mutatnunk.
Az első, hogy a versenyt, amelyben ők győzhetnek, és amelyben mi megint alulmaradhatunk, meg kell szüntetnünk. Adminisztratív módon korlátoznunk kell őket, numerus clausus vagy csak egyetemi keretszám segítségével, közmunkásként dolgoztatjuk őket diplomával a saját földjeinken, az iskolákat államosítjuk, hogy ne tudjanak megelőzni minket, a választási törvényt mi írjuk, az alaptörvényt mi írjuk, a futballválogatottat mi állítjuk össze. A színházakat mi vezetjük.
Ezeket a beteg embereket 2010-ben azonnal diagnosztizálni kellett volna. A rendszerükkel együtt azonosítani kellett volna őket. Azonnal radikális intézkedéseket kellett volna tenni, követelni, ki kellett volna mondani, hogy a király nem király, és meztelen. Az ellenzék és a sajtója úgy tett, mintha egy bolond kiszabadulna a bolondokházából, kijelentené, hogy ő Napóleon, és az egész ország ezt elhinné, és úgy viselkedne, mintha tényleg Napóleonnal állna szemben. Örkény abszurd novellája valósággá vált, kiszabadultak az elmebetegek és az egész társadalom bolondokházává lett.
Ez a szélsőjobb. A szélsőjobb a frusztráltak, kisebbrendűségi érzéstől szenvedők vallása. Aki nem olvasott szociálpszichológiai alapműveket, gyávaságától vezérelve ne szóljon ilyen kérdésekbe. Erről a bolondokházáról látszik, hogy ez a szélsőjobb: a butaság diadala, elmebetegek tobzódása. A Fidesz szélsőjobboldali párt, Orbán egy szélsőjobboldali és antiszemita demagóg. Kisebbrendűségi érzésektől szenvedő, skizofrén paranoiás beteg ember. Megfertőzte az egész magyar társadalmat, és sehol nincs egy orvos.
Ez a betegség ön- és közveszélyes. Ezek az emberek elindulnak egy úton, és ha végigmennek rajta, annak csak egyetlen végállomása lehet. Ez emberéletekbe kerülhet. Nem véletlen, hogy vannak zárt osztályok, mert vannak olyanok, akik veszélyesek magukra és a környezetükre. A Fidesz politikusai és hívei is beteg emberek, megfertőzte őket a beteg vezérük. Az idegen veszéllyel való riogatás egy pszichiátriai rendelő várótermére emlékeztet, ahonnan a beteget már pizsamában kísérik szakszerű kezek a kórterembe. Kivéve Magyarországot, ahol megkapjáj az országot.
Magyarországot ezen az elmebetegségen kívül semmi más nem veszélyezteti. Ez az idegen az egészséges világ számára, és a veszély az, hogy ezek diktálnak az ép eszűeknek. A felelősség ilyenkor a külvilágot terheli. A betegnek nincs betegségtudata. De az olyan ellenzék, amely a Napóleonokkal elmegy Waterloo-t játszani, a szabályaik szerint választásokat tartani, vitára hívják ki a beteget, az nem orvosa az országnak, hanem elvesztője.
*
Semmi nincs, amit az Amerikai Népszavában évekkel ezelőtt előre meg nem írtam volna. Nem tudnak mutatni egyetlen olyan „próféciámat” sem, amely ne vált volna valóra. Nem lesz ez másképp a választásokkal sem. Szándékosan nem írok mostanában cikkeket, nem akarom, hogy azt mondják, miattunk szenvedtek megsemmisítő vereséget, mert ellenkampányt folytattunk. Élvezem, hogy nem hallok róluk. Hátradőlve szemlélem ezt a bolondokházát, hogyan teljesül be minden, amit előre megmondtam. És ha figyelembe vesszük, hogy én csak egy átlagos újságíró vagyok, aki mindent látott előre, de a magyar balliberális elit ebből semmit nem vett észre, vagy nem fogadott el, hanem még le is hülyézett, az csak a felelősségük súlyát növeli.
Megvárjuk ezt a csúfos vereséget, még április végéig adunk híreket a következményekről, de utána nem kívánunk élő adásban közvetíteni a bolondokházából. A fotelforradalmárok szórakoztassák és áltassák magukat a kollaboráns szemfényvesztők napi hazugságaival máshol. Magyarország elmebeteg történései immár nem kötik le a figyelmemet, érdektelennek tartok bármit. Senki nincs, akivel érdemes lenne összefogni, akiről egy jó szót lehetne mondani.
Vagy valami tényleges ellenzéki szerepre szánjuk el magunkat, vagy időnket és pénzünket okosabb dolgokra költjük, mint eddig. Ebben az esetben a nyomtatott lap publicisztikái jelennek csak meg a honlapunkon. Érzésünk szerint a normális emberek feladják, hogy ehhez asszisztáljanak. Sokan abbahagyják majd, és ez az ellenzék, de még a tábora is, megérdemli. Itt már nincs miért idegeskedni, nincs kit sajnálni. Ez már eldőlt. Legfeljebb bosszankodni lehet még, hogy ezek “kormányváltó erőknek” nevezik magukat. Még meghalni sem tudnak szépen.
Április után mi bojkottáljuk a rendszert is, és a rendszer szerves részét képező álellenzéket is. Ezeknek a kormányváltására akkor sem szavaznék, ha nem bojkottálnám a választást. Nincs igaza Mihancsik Zsófiának, akit egyébként nagyra becsülök, nincs olyan, hogy gázálarcban szavazunk. Akikhez gázálarc kell, azokra nem szabad szavazni.