2010-ben a választási kampány során a Fidesz örökös elnöke nem beszélt pártja és leendő kormánya programjáról, így a magyar választók biankó csekket töltöttek ki a magát jobboldalinak és konzervatívnak nevező párt számára, s ezzel példanélküli, kétharmados mandátumtöbbséghez juttatták. Az Alkotmány lecserélését, a jogállam szisztematikus szétverését, az igazságtalan – a jómódúaknak kedvező – adórendszer kialakítását, az AB Muppet-show-ra degradálását, a trafik- és földrablásokat, a futószalagon gyártott újabb és újabb emberellenes, antiszociális, jogfosztó törvényeket, a takarékszövetkezetek átjátszását stb., stb. sokan döbbenten fogadták. Pedig Magyarország (örökös) miniszterelnöke – mely tényre az újonnan kihelyezett plakátok hívják fel a figyelmünket – őszinte ember lévén, 2010-ben nem árult zsákbamacskát. Akinek nem volt elég és nem értette meg az 1998-2002-es főpróba mondanivalóját, az a 2010 februárjában elhíresült kötcsei beszédből megérthette, mire számíthat az ország (centrális erőtér=egypártrendszer) 2010-től, amennyiben az örökös miniszterelnök újra hatalomra kerül. Négy évvel ezelőtt a magyar választók ennek tudatában, elsöprő többséggel szavazták meg.
Az idei kampányban is igaztalanul vádolják a Fidesz életre szóló elnökét, Magyarország miniszterelnökét (ld. plakát) azzal, hogy nincs programja. De van. Egy szóban foglalta össze: folytatjuk.
Az újabb meglepetések elkerülése érdekében tanácsos áttanulmányozni az OECD 2011/12-ben – a jelenlegi kormányzás félidejében! – készített, nemrégiben megjelent legfrissebb felmérését. Döbbenetes számokat olvashatunk Magyarországra vonatkozóan, és a helyzet az élet szinte minden területén a felmérés óta csak tovább romlott. A 34 európai és más földrészeken található országokban végzett kutatás eredményei rávilágítanak az előttünk álló jövőre. A 2012-es adatokat a hat évvel korábbi, vagyis a 2006/7-es adatokkal vetették össze. A várható átlag élettartam egyes OECD-országokban elérte a 80 évet, míg Magyarország a maga 75 évével a 32. helyen áll. A tanulmány rámutat az iskolázottság és a várható élettartam közötti összefüggésre is; a tanultabbak tovább élnek. Magyarországon, mint tudjuk, 18-ról 16 évre szállították le a tankötelezettséget. A „mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel?” kérdésre a magyarok adták a legszomorúbb válaszokat, ami összesítésben az utolsó helyet hozta az OECD listáján. Az OECD országai átlagosan fejenként 3322 dollárt költöttek egészségügyi kiadásokra 2011-ben, míg Magyarországon ez az összeg 1689 dollárt tett ki. (A magyarok egészségi állapota már három évvel ezelőtt is OECD-átlagon aluli volt, és azóta a kormány további százmilliárdokkal csökkentette az egészségügyre fordított összeget.) Egyetlen terület, ahol dobogós helyre kerültünk: az öngyilkosságok terén. Bár az elmúlt negyedszázadban jelentősen csökkent az életüket eldobók száma, így is ezüstérmesek lettünk az első helyezett Dél-Korea után. Nem szeretnénk tovább fárasztani olvasóinkat a lehangoló számokkal, csupán még egy sokkoló adat: a vizsgált időszakban 17-ről 30,8 százalékra nőtt az éhezők száma Magyarországon, ennél rosszabbul csak Törökország és Mexikó áll.
És ezt fogják folytatni.
Demokráciáról, alkotmányosságról, jogállamiságról, szabad és tiszta választásokról nem is szóltunk, mert ami nincs, arról nem érdemes beszélni. Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az OECD nem mérte az egy főre jutó stadionok számát, mert abban biztos első helyezettek lennénk.