Nem sikerült időben belépnem az MSZP-be, pedig Zuschlag új regénye alapján durvább bulik mehettek, mint a Vágtázó Halottkémek próbái után, pedig ott sem plüssállatokkal dobálóztunk a felfújható ugrálóvárban. A nemrég szabadult egykori országgyűlési képviselő persze pénzért hazudik, de ugyan melyikünk nem hazudozna bármelyik pártról ennyiért?! Én például szívesen elmesélném, hogy a korai MDF-ben egy methlaborral kellett osztozkodnunk a lakitelki sátorban, Lezsák Sándor pedig éjszakánként melltartóban táncolt, de mivel nincs a sztorira fizetőképes kereslet, megtartom magamnak. Illetve.
Ha összeadom a 70 milliót, amit anno, az 50 milliót, amit a nem indulásért kapott, plusz a honorárium, ami a Századvégnél általában bőkezű, nos, Zuschlag János megcsinálta az életét.
A baloldali és jobboldali pártok között nem az a különbség, hogy az egyik fekete lyukként vonzza a hülyéket, a másik meg nem, hanem az, hogy jobboldalon egyértelmű és kemény szerződéseket íratnak alá velük: kussolsz, és akkor életed végéig lesz mit enned, vagy olyan mélyre ásnak, hogy onnan a vakond angyalnak látszik. Erre mondják fideszes körökben, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Vagy az Audiban leszel, vagy bebetonozva az alapba. Baloldalon ezzel szemben káosz van, ha elzárják a pénzcsapot, a sértődött politikusok átmennek a Fidesz-pénztárba, Csintalan, Pozsgay, Szűrös Mátyás, Zuschlag. Alig várom, hogy Simon Gábor is írjon egy könyvet: Gyurcsány kényszerített lopásra címen. Áprilisig még megjelenhet. Szervezetlen és szervezett bűnözés.
Folyamatosan azt érzem, hogy egy politikai párt indul a választásokon, és mindenféle egylet, klub, idióták szakköre, önképzőkör a másik oldalon, akik éppen csak benéztek, nem akarnak, és nem tudnak nyerni, azt hiszik, még mindig elég valamit hazudni a nyugdíjasoknak, vagy igazat mondani az értelmiségieknek, oszt jó napot. Időközben azonban létrejött a Fidesz Zrt., egy professzionális konglomerátum, ami politikai, gazdasági és kulturális téren is leuralta Magyarországot, mindenkit megvett, akit tudott, a többieket pedig megfélemlítette. Az NFL all stars meccsel az MTK kölyökcsapatával, és ilyen esetben tök mindegy, hogy kinek van igaza.
A választásig nagyjából három hét van hátra, erre az időszakra a Fidesz még beidőzített egy bombát, üzemszerűen működnek, üzemszerűen kampányolnak, lopnak és politizálnak. A hatalom fontosabb az igazságnál, mert az mondja meg, hogy mi az igazság, aki a hatalmat gyakorolja, az ellenzék pedig rétegrádiókban és lapokban panaszkodhat.
Magyarország önként és demokratikusan megy a szemétdombra, végre nem a gonosz labancok, muszkák, nácik, szovjetek kényszerítenek minket arra, hogy szolgák legyünk, hanem egy kis nemzeti hazugságért eladtuk magunkat. Csak jelezném: a sírt, hol nemzet süllyed el, vidám lakodalmas rockzenészek és értetlen európaiak veszik körül, mert egyébként lehettünk volna normális ország is ebből a pénzből. Tényleg
Zuschlag János nem önerőből lett senki.
Olyan ő, mint a bukott rakendroll sztár, aki utolsó koncertjén beugrik a közönség közé, a tömeg pedig fenntartja, aztán kézről-kézre adják, és mire észbe kap, már egy másik zenekarban játszik egy másik színpadon. Fiatal volt, kellett a pénz. Még most sem öreg.
(kacag)
Gazemberek vezetik az országot, barátaiknak, családjuknak, megbízható üzletfeleiknek játsszák át a vagyont, konkrétan kilopják alólunk a hazát, ami nem lehet ellenzékben. Lehet-e a haza svájci bankszámlákon? Lehet.
33 nevem volt, nem szeretik a rakendrollt.
Felnőttünk. Elegünk van a totális esztrádból, ezekből a dilettáns táncos-komikusokból, az egész szarból, amit megéltünk 89 előtt és után. Már nem vagyunk éhesek, hiába dobtok csontot a kutyáknak, hiába dobtok húst, bőrünk alatt a mindent megoldó szer, orrunkban édes halál.
Kik ezek az emberek? Kimegyek az utcára, és látom, hogy vért akarnak, törött csontokat. Lövésem sincs, honnan jönnek. Pontosan tudom, honnan jöttek. Ezek a mi embereink, élnek, de halottak. Gimme danger, little stranger. Hazamegyek, és nincs hazám.
Csak mi túl okosak és szépek vagyunk ehhez a játékhoz. Ott táncolunk a kráter peremén, dögöket dobunk a tűzbe, nevetve inkább, mint sírva. Befagyunk a jelenbe, és kiolvadunk, amikor már ti halottak lesztek. Nem hiszünk abban, amiben kötelező, nem hiszünk bennetek, de hiszünk magunkban. Hozzátok képest fiatal istenek vagyunk. El fogtok oszlani a semmiben, és mi a páholyból nézzük. Nem, mintha érdekelne, de ez a sorsunk: szarban született diktátorjelöltek döglenek meg a szemünk előtt. Nem egy matiné.
De.
Ha már végig kell néznünk, ha már látjuk a jövőt: elég. Most.