Tartozunk egy vallomással. Nem szeretjük a bűvészetet. A műfajt magát nem szeretjük. Nem szeretünk semmit, ami hazugságra, megtévesztésre, csalásra, szemfényvesztésre épül. Nem szórakozunk azon, ha a bűvész betesz egy selyemkendőt a cilinderébe, majd a fülénél fogva kihúz belőle egy szerencsétlen nyulat. Az sem érdekel, hogy csinálja. Ha selyemkendőt tett a cilinderébe, húzza ki belőle a selyemkendőt.
Magyarország 2002 óta – amióta a haza nem lehet ellenzékben – egy felcsúti mágus bűvöletében él. 2002 és 2010 között is, amikor még ellenzékből trükközött, ő uralta a színpadot, ő volt a közélet főszereplője, és nem a hatalmon lévő kormánykoalíció, akik folyamatos fáziskésésben kullogtak csak utána. (Ez mellesleg sokat elmond az akkor regnálókról, de ez egy másik írás témája lehetne.) 2010-ben országos főmágussá lépett elő, s azóta rendületlenül folytatja csalássorozatát. Hívei hályoggal borított szemükkel nézik és isszák minden szavát, s közben azt sem veszik észre, hogy a bőrükre, az életükre megy a játék. Ha bejön egy-egy trükkje – és mindig bejön –, azt még az ellenzékinek mondott, magukat politológusnak képzelő emberek és elemzők is úgy magyarázzák, hogy „ügyesen politizál”. Mintha ez lenne a politika. Mintha egy varázsló (miniszterelnök) feladata az lenne, hogy aljas húzásokkal, sorozatos hazugságokkal rendre legyőzze az ország lakosságát. Idén áprilisban egy szériacsalással (ld. EBESZ-jelentés) az ország egyötödének, – a zöldhályogos kisebbségi tábor – segítségével megerősítette pozícióját, s most már végképp semmi és senki nem szab neki gátat.
Legfőbb és egy szóban összefoglalható mutatványa: a fosztogatás. Sorolhatnánk napestig, mi mindent rabolt az elmúlt négy és fél évben, kezdve a magánnyugdíj-megtakarításoktól, a trafikokon, földeken, végtelen számú adóemeléseken át az újabb és újabb sarcok bevezetéséig. Produkciójának sikerét jól példázza, hogy ma már mintegy 4 millió ember él a létminimum alatt vagy annak környékén, hogy 600 ezer ember távozott külföldre egy élhető élet reményében. S eközben – egyik kezében a cilinderrel, másik kezében a fülénél lógatott nyúllal – a lakosság képébe ordítja, kiplakátolja az országot szlogenjével: Magyarország jobban teljesít. Tényleg jobban teljesít: a lakosság folyamatos és egyre nagyobb mértékű kopasztása ellenére az államkassza üres, az államadósság meredeken nő, az ország régen nem látott gazdasági mélyponton és morálisan totálisan szétzüllesztett állapotban van. De a hályogos kisebbségi tábor változatlanul tapsolva ujjong a lyukas gatyájában és élvezi a káprázatos előadást.
Unatkozni nincs idő. A köztudottan digitális analfabéta főmágus suhintott egyet a pálcájával, és a cilinderéből kirántotta az internetadót. Szenzációszámba menő, a világon egyedülálló mutatvány, nem kétséges. Eltekintve attól az apró ténytől, hogy az internetért eddig is fizettünk – ráadásul Európa szerte kiemelkedően magas díjat – és az előfizetést – Európa legmagasabb – 27%-os áfája terheli, erre akar újabb sarcokat kivetni az adatforgalom után. „Ügyes” – szokták mondani a hozzáértő elemzők, akik azt hiszik, hogy ez a politika. De ez alkalommal, mintha fény derült volna a dupla fenekű cilinderre, mintha eltűnt volna a nyúl, s hirtelen kitisztult volna az emberek látása. Százezren vonultak ki az utcára, végig az Erzsébet-hídon, egészen a Clark Ádám téri 0-kilométerkőig. Csodálatos fotók járták be a világsajtót a hömpölygő tömegről, ahogy magyarok ezrei világítottak mobiltelefonjaikkal a bűvész által rájuk borított sötétséggel szemben.
A varázsló éppen Svájcban tartózkodott ismeretlen okból – ja, bocs, a hivatalos verzió szerint az ott tanuló lányát látogatta meg –, de hazaüzent az övéinek, hogy tartsanak ki. Mindenki izgatottan várta a közpénzen fenntartott és általa birtokolt rádióban tartott szokásos péntek reggeli prédikációját, amikor a hangtechnikus jóvoltából rendszerint mély, búgó, férfihang – amivel ő nem rendelkezik – áramlik a hangszóróból. 14 órás vonatozás – vajon mit cipelt, amit nem lehetett felvinni egy repülőre? – után hazaért, és pénteken belebúgta a mikrofonba, hogy az internetadót „ebben a formában” nem lehet bevezetni. Ismét ujjongtak az elemzők, a mágus meghátrálásáról zagyváltak, az egyik ellenzéki portál neves újságírója pedig „jól taktikázott, fontos csatát nyert” megjegyzéssel kommentálta a mágus szavait. Tehát jól politizál…
Pedig a varázsló nem mondott mást, mint hogy ebben a formában nem, de más formában be lehet vezetni az internetadót. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy csak időt akar nyerni, és éppen lázasan agyal egy újabb szellemes trükkön, amivel lenyomja ezt a sarcot is a magyarok torkán. Ha hagyják.
Jómagunk türelmetlenül várunk a gálaestre. Addigra talán hazaér az adóhivatal elnöke és helyettese is, akik külföldön pihenték ki az imperialista Amerikából őket ért korrupciós vádakat, és közös fellépésük során együtt húzzák elő a cilinderből – nyúl helyett – az évek folyamán eltűnt ezer és ezer és ezer milliárdokat, amivel a népet sarcolták, és aminek látszata sincs az országon. Kívánatos lenne, ha a rendkívüli érdeklődés miatt, a gálaelőadást egy bírósági tárgyalóteremben kellene majd megrendezni.