A Népszava, 2014. május 5-i számában az „MSZP: szétszakította a kormány a családokat” című írásban az alábbi olvasható (online itt): „A szocialisták szerint szétszakította a családokat a Fidesz-kormány, és elvette tőlük az ünneplés lehetőség[ét]. Egyebek mellett azzal érvelt az ellenzéki párt: több százezer ember kényszerült arra, hogy külföldön dolgozzon, így ők csak telefonon tudták anyák napján köszönteni az édesanyjukat. (…)”
Ide jutott az a szánalmas, eltaposott kukacként vonagló valami, ami ellenzéknek meri nevezni magát. Ezt a baromságot tudta kitalálni, hogy megmutassa ellenzéki voltát. Ezt veti Orbán szemére. Nem a megpuccsolt Alkotmányt, nem az elcsalt választást, nem a demokrácia minden pillérének ledózerolását, nem a diktatúra kiépítését, mert mindezt némi nyavalygás kíséretében simán lenyelte; hanem azt, hogy sokan csak telefonon tudták köszönteni az édesanyjukat.
Ezeknek végképp elment az eszük.
Aki hazug, pozőr, törtető, elvtelen, az zsigerből felismeri másban a saját tulajdonságait. Orbán is tévedhetetlen pontossággal felismerte mindezt politikai ellenfeleiben. Pontosan tudja, kik ők és mennyire jelentenek konkurenciát: senkik és semennyire. A megsemmisítő választási vereség után nem azt a helyes következtetést vonták le, hogy teljesen alkalmatlanok a szerepre, amit játszani vélnek, hanem pontosan ugyanazt mondják, mint Orbán: “Folytatjuk”. Csak míg Orbán szájából ez fenyegető, az övékből csak simán szánalmas.
És tényleg folytatják. A sokk után csak egyetlen reakciójuk volt: a túlélés. Mármint a személyes túlélésé, mert ellenzékként már régen halottak, csak valamiért még ott lehetnek a színpadon és ágálhatnak. Máris ott tolonganak a húsosfazék körül, hátha vet nekik a Gazda valami koncot, bizottsági helyeket. Négy évre megint megoldott a megélhetésük, és ez minden, ami számít. Minden más, amit tesznek, ámítás.
Ámítás, mert – mint siettek közölni – fel fognak esküdni az alaptörvényre. Márpedig attól kezdve akkor sem viselkedhetnének ellenzékként, ha erre meglenne bennük (nincs meg) az akarat és a képesség, mert az esküvel elfogadják, hogy törvénytelen támadni Orbán rendszerét. Milyen ellenzék az, amely önként elfogadja a demokrácia totális eltaposását, az ország kiárusítását, a nép megfélemlítését, és erre még fel is esküszik?
Milyen ellenzék az, amely hűségesküt tesz erre a rendszerre, amely ellen minden erejével harcolnia kéne? Megmondom: hazug, pozőr, törtető, elvtelen. Olyanok, mint Orbán, csak kicsiben. Elhanyagolhatóan kicsiben. Amíg ezek vannak, amíg ezek az ellenzék, Orbánnak nincs mitől tartania. Már felkészültek az „őfelsége ellenzéke” szerepre, csak még a mondandójukat próbálgatják egymás és a tükör előtt. Hamis, átlátszó, hiteltelen, de e téren a Gazda szerencsére nem igényes. Elég, ha megvan a látszat.
Mi pedig a földön ülve nézzük, ahogy ezek egymásnak játszanak a drága ruháikban a zsíros gázsiért.
Amit mi fizetünk.