Miután a Fidesz zseniális matematikusai megoldották a kör négyszögesítésének évezredes problémáját – megalkották a törvényes és jogszerű választási csalás rendszerét –, láss csodát, győztek. A magyar választók alaposan átgondolt döntésének, öntudatos kiállásának köszönhetően, és hathatós asszisztálásával létrejött a parlamenti matematikát forradalmasító új kubatovi tétel: 44% egyenlő 133 mandátummal (2/3) az új, 199 fős országházban.
A törvényes választási csalásban az ellenzéki pártok elszenvedett vereségének okait most ne firtassuk, sokan sokféleképpen magyarázták már. Ami tény, hogy az MSZP elnöke, aki többhónapos huzavona után (volt idő bőven) kierőszakolta magának a demokratikus pártok összefogásának miniszterelnök-jelölti posztját, s – bár nem tekinthető egyszemélyben felelősnek – a választási kudarc után még a forma kedvéért sem ajánlotta fel a lemondását, arra hivatkozva, hogy a pártja három választás levezénylésére adott neki megbízást: a magyar parlamenti, az EP, valamint az önkormányzati választásokra. Értjük. Első kudarc kipipálva.
Az MSZP-n belül máris megkezdték a teljesen hibás következtetések levonását (hogy csak egy példát említsünk: a „rendpártiság” hátborzongató gondolatát), de ebbe sem szeretnénk most belemenni, hosszú lenne a sor, ezért csupán az egyik égbekiáltó önáltatásra hívnánk fel a figyelmet. Az idei törvényes választási csalás egyik sátáni eleme volt az ellenzékre erőltetett összebútorozási kényszer. Ennek a várható civakodáson túl az az előnye is megvolt, hogy nem kaptunk tiszta képet a pártonkénti valóságos erőviszonyokról. Ennek ellenére az MSZP elemzői az idei törvényes választási csaláson a Kormányváltók összefogására leadott 1,2 millió szavazatot összevetik a 2010-ben tartott demokratikus választáson az MSZP által egyedül szerzett 900 ezer szavazattal. Vagyis lazán kifelejtik azt a tényt, hogy idén kényszerházasságot kellett kötniük – MSZP, DK, Együtt 2014, PM, MLP – s így együttesen kaptak 300 ezer szavazattal többet, mint négy évvel ezelőtt csak az MSZP. Attól tartunk, hogy az európai demokratikus szabályok szerinti és külön induló pártokkal megrendezett EP-választás számai keserves felébredést fognak okozni a szocialista pártnak. A várhatóan alacsony részvétellel megszülető eredmények még markánsabban fogják megmutatni, hogy melyik párt mögött mekkora szavazói bázis áll, és félő, hogy az MSZP nemhogy nem növelte választói számát a négy évvel korábbihoz képest, de még veszített is belőle. Második kudarc is kipipálható.
Az őszi önkormányzati választások sem kecsegtetnek sok jóval, mivel azokat is várhatólag a kubatovi matematika szerint bonyolítják, így ismét összefogásra kényszerülnek az összhangra képtelen demokratikus ellenzéki pártok. Budapest tekintetében egyenesen riasztó, hogy az MSZP jó előre megnevezte, és ragaszkodik az általa preferált főpolgármester-jelölthöz, annak ellenére, hogy az Együtt 2014 már jelezte: nem támogatja a kiszemelt emberüket. Baljós előérzetünk azt súgja, hogy az MSZP a legjobb úton halad afelé, hogy beleessen ugyanabba a hibába, mint amit Szili Katalin köztársasági elnökké erőltetésekor elkövetett. A végeredményt ismerjük, s ha nem okultak az akkor történtekből, senki sem menti meg őket a harmadik kudarctól.
Ha a fényes magyar jövőbe tekintünk, nem látunk mást, mint a demokratikus ellenzéki oldal három vereségét, amiből egy már megvalósult. Három a magyar igazság: hátra van még kettő. De ne legyen igazunk.
(De! Legyen a szerzőnek az igaza! Nem is lehetne más. De erre van szükségük, hogy szembenézzenek a tényekkel, amelyre ők is, rajtuk csüngő holdudvaruk és udvari sajtójuk is képtelen. Ez sem lesz elég, de majd a “terroristáknak” fenntartott munkatáborokban talán felébrednek, és befejezik a hazudozást! A Szerk.)